Az igehirdetés alapú házi csoport és a vasárnapi gyülekezeti közösség kapcsolata

Nagy kérdés a vasárnapi gyülekezeti közösség és a házi csoport kapcsolata. Néhány egyszerű ábrával szeretném szemléltetni, hogy miképpen gondolkodunk mi a házi csoportokról.

A legelején le kell szögeznünk, hogy a házi csoport nem helyettesítheti a vasárnapi istentiszteletet. Közösségünk számára a vasárnapi istentisztelet a legfontosabb és mindennek köré kell szerveződnie. A cél az, hogy a vasárnapi közösségben mind jobban megtaláljuk a helyünket, jobban megértsük a hallott igét, és hatásosabban tudjuk átültetni azt a mindennapjainkba. Ennek egyik fontos eszköze a gyülekezet többi hitéleti alkalma mellett a házi csoport.

Tehát nem az istentisztelet van a házi csoportért, és nem is a házi csoport van önmagáért, hanem a házi csoport van az istentiszteletért!

A fenti ábrán egy olyan keresztyén közösséget látunk, amely az igehirdetés köré csoportosul, de szervezett kapcsolati háló nem alakul ki a tagok között. Valamennyire ismerik egymást, sokan talán barátai is egymásnak, ám alapvetően az istentiszteleten kívül nem történik interakció közöttük az Igéről. Az istentisztelet után egy kávé mellett megbeszélik milyen volt az igehirdetés, esetleg kivel mi történt, de nem tudnak ennél mélyebbre jutni. Az istentiszteletet után mindenki hazamegy és találkoznak újra egy hét múlva.

Két veszélye is van ennek a struktúrának:

1. Óhatatlanul is kimaradhatnak belőle emberek. Minden gyülekezetben ismerünk olyan embereket, akik jelen vannak, de igazából senkihez sem tudnak kapcsolódni.
2. Szervezett keret nélkül az emberek talán nem érzik szükségét a beszélgetésnek, így egy fontos feldolgozási és növekedési lehetőség vész el.

Igehirdetés alapú kiscsoportos struktúra

Elképzelésünk szerint egy olyan gyülekezeti struktúra a hasznos és jó, ahol az emberek továbbra is aktív tagjai az istentiszteleti közösségnek, ám egymással is beszélgetnek. Ezt azonban nem csak spontán módon, hanem szervezetten teszik. Egy-egy gyülekezeti tag házába invitálja a hozzá jelentkezőket és ott megbeszélik az istentiszteleten hallottakat és elgondolkodnak azon, hogyan kapcsolódhat mindez saját életükhöz. Az így megerősödő baráti körök tagjai rendszeres és nagyobb figyelemmel tudnak egymás és az Ige felé fordulni.